Job 13

Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket. ^a1És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg. ^b 2

Folytatás: Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét

3Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. ^c 4A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. 5Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet. 6Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. 7Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. ^d 8Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. 9Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot? ^e 10Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? 11Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember? ^f 12Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. ^g 13Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok? ^h 14A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. 15Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. ⁱ 16Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? ^j 17Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! 18Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. ^k 19Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. 20Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. 21Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. ^l 22Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. ^m 23Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. ⁿ 24Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. 25Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! ^o 26Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? 27A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? 28Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! ^p